A lakás szuper, majd próbálok képeket is feltölteni. Szép világos, a konyhában, akkora a tűzhely, hogy egy egész malac beleférne, a mikróban kétszer elférne az én otthoni mikróm, a hűtő szintén óriási, és van mosogatógép. Egy óceánt kellett átrepülnöm, hogy végre legyen, most meg nem tudom bekapcsolni. (várom a segítséget) Külön kis mosókonyhában mosó- és szárítógép. Két hálószobához két fürdőszoba, és gardrób, ezt élvezem a legjobban. HIhetetlen találmány! egy pillanat alatt eltűnt az összes ruha, és nem kell újabb és újabb szekrényekkel vacakolni. Mányi is teljesen beleszeretett, már második napja ott alszik. (mindenhol padlószőnyeg van)  Annyira aranyos volt, amikor megérkeztünk, ő közölte, hogy legjobban aludni szeretne, nem is nézett körül, nem volt ereje. Annamari leterített neki egy plédet, odaadta neki a párnáját, és már aludt is. Hajnali ötkor arra keltünk, hogy Mányi kérdezi: -Annamari, te látsz valamit? - azt sem tudta hirtelen, hogy hol van. Ma is ötkor keltünk, megint Mányira, aki tegnap fél hétkor beájult a gardróbba, és ma hajnalban arra kelt, hogy éhes, úgyhogy kijött hűtőt fosztogatni.

Kaptunk kölcsön matracokat és takarókat, egyelőre azokon alszunk, ugyanis a lakás teljesen üres. Ezt értsétek szó szerint, még egy kiskanál sincs. Azért adtam a konyhamesék címet, mert asztal híján a konyhapulton írok.

Tulajdonképpen azt sem tudom, hol kezdjem a "lakberendezést", talán a fürdőszobafüggöny lesz a legelső, mert eléggé zavaró, hogy bokáig ér a fürdőben a víz, amit nem is igazán tudok feltörölni, mert rongy sincs. (vagyis, tegnap este kaptam egyet a recepción, mint "welcome gift" egy guriga wc papírral egyetemben, ami szintén nem volt.

János ma próbál autót bérelni, mert anélkül itt tényleg moccanni sem lehet. Azt hiszem, nekem ez lesz a legnagyobb akadály itt, amíg legyőzöm a vezetéssel kapcsolatos félelmeimet. Muszáj lesz, mert itt nincs sarki bolt, és a busz óránként egyszer jár, gyalogtávolságban csak a park van.

Szerencsére él itt egy magyar házaspár, akik nagyon kedvesek, bevásároltak nekünk, és visznek minket kocsival minden felé (pl tegnap bevásárolni) Így az első két napot túléltük.

Ma délután megyünk ismerkedni a gyerekek iskolájába, ahol találkozunk a tanítónővel, aki majd az angolt tanítja nekik, utána évnyitó bulira az egyetemre. Örülök, hogy ott lesz ennivaló is, mert üres konyhában elég nehéz változatosan főzni. Főleg, hogy mindannyiunknak jetlag-je van, sose akkor vagyunk éhesek és álmosak, amikor kellene. Az elmúlt két napban a korai kelés miatt kétszer reggeliztünk, egyszer ötkor, egyszer nyolc óra felé. Ebéd, amikor ér minket, vacsorát átalusszuk.