Mimi megmakacsolta magát az utóbbi hónapokban. Bárki bármit kérdezett tőle angolul, arra csak vállvonogatás volt a válasz. Én pedig itthon bármit kérdeztem tőle (magyarul) az iskolával kapcsolatban, arra is csak vállvonogatást kaptam. A tanárai – az osztályfőnök és az angol tanár – megpróbáltak…
Sokat tanultam, olvastam arról, milyen tünetei vannak a demenciának, találkoztam, beszélgettem érintettekkel, azonban most megtapasztaltam a saját bőrömön, milyen lehet betegként a hétköznapok tennivalóival megbirkózni.
Régóta szerettem volna részt venni azon a programon, amire most egy bedford-i…
Mimi rögtön a megérkezésünket követő héten kezdett el iskolába járni, mert itt sokkal hamarabb, már július 22-én indult a tanév. Így eleve pár hét lemaradással és nulla nyelvtudással, de annál nagyobb bátorsággal és kíváncsisággal vágott bele az új kalandba. Magyarországról nem tudtuk beíratni, de…
Van néhány olyan dolog, ami számomra furcsa és megszokhatatlan. Ezek közül mutatok most néhányat a teljesség igénye nélkül.
Minden olyan nagy
Az itteni lépték egészen más, mint otthon, Oroszországhoz tudnám esetleg hasonlítani – aki járt már ott, de itt még nem – az érzés nagyon hasonló. Óriásiak…
Utoljára akkor éreztem ilyen szorongást az orvoshoz menéssel kapcsolatban, amikor Moszkvában voltam huzamosabb ideig. Igaz, hogy ott a fertőzéstől féltem: volt nálam steril fecskendő, kötszer és mindenféle gyógyszer esetleges kórházba kerülés esetére.
Ma olyan…
Érdekes érzés külföldön nemzeti ünnepet ülni, nekem ez már nem az első, Moszkvában és Leicesterben is ünnepeltem március 15-ét, de ez most egészen más volt, "hivatalos" keretek közötti ünnepségen lenni, ahol még feladatunk is volt: János mondta az ünnepi beszédet, én…