Van néhány olyan dolog, ami számomra furcsa és megszokhatatlan. Ezek közül mutatok most néhányat a teljesség igénye nélkül.

Minden olyan nagy

Az itteni lépték egészen más, mint otthon, Oroszországhoz tudnám esetleg hasonlítani – aki járt már ott, de itt még nem – az érzés nagyon hasonló. Óriásiak az autók, a gépek (a mi sütőnkbe simán beférne egyben egy malac, és a hálaadási tíz kilós pulyka), az épületek, szélesek az utcák, nagyok a távolságok, és persze hatalmas maga az ország. Igaz ez az ételekre is, nagyok az adagok, a kiszerelések. Persze lehet kapni kisebbet is, de nem éri meg megvenni, mert sokkal drágább. Így aztán megveszed a nagyot és utána kidobod, ha rád romlik. Az első héten egy számunkra normál méretűnek tűnő autót béreltünk, ami szinte eltörpült a többi monstrum mellett. Azt nem tudtam lefényképezni, amikor két akkora kocsi közé álltunk be, mint itt a bal oldali, de talán így is látszik a különbség: 

A sivatagban a legfontosabb, hogy mindig legyen nálad víz. Így kulacsból is lehet kapni akkorát, hogy ha teletöltöd, meg sem lehet emelni. Mimi azt meséli, van olyan gyerek az iskolában, aki olyan kulaccsal mászkál, mint a képen a gepárdmintás. A középső a mi kulacsaink mérete. 

A mosógép bekapcsolásához keresnünk kellett egy youtube videót, amúgy meglepő, de találtunk. Kicsit hasonlít nagymamám tárcsás mosógépéhez, csak több dolgot lehet rajta állítani. Először tele kell engedni vízzel, csak utána lehet beletenni a ruhákat. 

Jég

Értem, hogy meleg van, de ez már egy kicsit túlzás. Bármit kérsz inni, tulajdonképpen egy pohár jeget kapsz. Ha nem szeretnéd lefagyasztani a torkodat, akkor külön szólni kell, hogy jég nélkül kéred, mire aztán csodálkozó pillantás a válasz. A lakásban a hűtőnk megállás nélkül gyártja a jégkockát, semmit sem kell csinálni vele, így nem kell aggódnotok, felvettük a ritmust és mi is dobáljuk mindenbe a jeget.

Az amerikaiak kedvessége, és bizalma

Ez az, amivel nehéz mit kezdeni, annyira szokatlan. Mindenhol köszönnek és megkérdezik, hogy vagy, amire illik válaszolni, hogy jól, aztán meg kell kérdezni a kérdezőt, hogy ő is jól van-e. Ezek az udvariassági körök ritkán folytatódnak, de általában a bolti eladók eléggé ráérnek. Vettünk Jánosnak egy kabátot, mert hihetetlenül le volt árazva, ezen az eladó nagyon meglepődött. Kabátot? Ide? Normálisak vagytok? Mondtuk, hogy Európából jöttünk, oda majd jó lesz.  Akkor kikérdezett minket, hogy pontosan honnan jöttünk, és mit csinálunk itt, megkaptuk a szokásos poént, hogy éhesek vagyunk-e (Hungry Hungarians?), aztán barátságosan elköszönt.

Első napjaink egyikén elmentünk a helyi nagy élelmiszerboltba, vettünk mindenfélét. Hazaérve kipakoltunk, nem is nagyon néztük át a dolgokat. Este, vacsoránál János keresni kezdte a csípős paprikát – nem találtuk. Ekkor eszembe jutott, hogy vettünk pár fűszert, joghurtot és azok sincsenek sehol. Nagyon elszomorodtunk, főleg a csípős paprikák miatt. Másnap visszamentünk a boltba, megmutattuk a blokkot és elpanaszoltuk, hogy úgy tűnik, sajnos az egyik zacskó itt maradt, nem találták-e meg véletlenül. Azt a választ kaptuk, hogy ha meg is találták, zárás előtt visszapakolnak mindent a helyére, de ne aggódjunk, azt a pár dolgot, ami hiányzik, szedjük össze, és nem kell még egyszer kifizetni. Összeszedtük, majd a pénztárnál jeleztük, hogy mi történt, és hogy ezeket tegnap már kifizettük. Kérdezte a pénztáros, hogy megbeszéltük-e a vevőszolgálattal? Mondtuk, hogy igen. Ő nem kérdőjelezte ezt meg, nem ment oda egyeztetni még egyszer, hanem elhitte, bepakolta egy zacskóba és odaadta. Mondanom sem kell, hogy hamar kiderült, hogy a gyanakvó közép-európaiaknak van igazuk, mert aznap este megtaláltam a hűtőben az elveszettnek hitt zacskót. Fogalmam sincs, miért tettem oda, ráadásul a csirke alá. Tudjuk be a kialvatlanságnak.

Az önvezető autó

Először el nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet ez az autó, aminek a tetején is, és minden oldalán is meglehetősen gyorsan forog valami. Aztán észrevettük, hogy ezeket nem vezeti senki, amit nem akartunk elhinni. Iszonyúan félelmetes, amikor a melletted lévő sávban megáll, oldalra nézel, és teljesen üres a vezetőülés.

Megkérdeztük János munkatársát, hogy mik ezek az autók. Kiderült, hogy Tempe (Phoenix) a Waymo-k tesztterepe (ez a neve a kocsinak, a Jaguár gyártja), és taxiként működnek a városban. Tartozik hozzá egy applikáció, azon megrendeled, érted megy és elvisz a kért helyre. Az applikáción keresztül fizetni is tudsz, mint az Über esetében. Azt már csak szakmai ártalomból írom, hogy van, aki azt kutatja itt az egyetemen, hogy a demenciával élőket gondozó hozzátartozónak segítséget jelenthet-e az önvezető autó használata. Itt viszonylag könnyű dolga van egy ilyen autónak, mert eléggé szabályosan vezetnek az emberek, nem vágnak eléd, nem dudálnak le, és nem is nagyon hajtanak gyorsabban a megengedettnél. De mi lenne szegénnyel nálunk?

Furcsa ételek

Miért vesz valaki zacskós hámozott főtt tojást? Vagy bizarr színű vajkrémes tortát? Vegetáriánusként darált marhahúsnak kinéző húspótlót? Mimivel egyébként megkóstoltattam a képen látható jello-t, de nem ízlett neki. Még nem adom fel.

Az elképesztő pazarlás

Ezzel kapcsolatban nem sok előrelépés történt az elmúlt 10 évben. Változatlanul be van csomagolva minden, általában duplán. Az üzletben a pénztáros mögött áll egy ember, akinek az a feladata, hogy amit vettél, bepakolja zacskókba. Persze, ha adsz neki táskát, abba is beteszi, de kevés boltot látok, ahol erre odafigyelnek (a picit magasabb kategóriás élelmiszer üzletek inkább, ott meg is köszönik, hogy sajátot használsz).

Gyakran költöznek az emberek, és például ezekben az apartmanokban, ahol mi is lakunk, minden kiköltöző után felújítják a lakást. Ezzel persze nincsen baj, sőt, de ez konkrétan azt jelenti, hogy mindent kidobnak, a padlót is felszedik, és újat tesznek le. A bútorok sem maradhatnak, nekünk is ki kell majd pakolni teljesen és eladni, vagy elajándékozni azt a sok holmit, ami összegyűlik az itt töltött idő alatt. Mennyivel egyszerűbb lett volna az előző lakóval egyezkedni, hogy esetleg szükségünk van-e valamire, mint mindent beszerezni újra. Erre egyáltalán nem volt lehetőség, mereven elzárkóztak ettől a kéréstől az üzemeltetők, adatvédelmi meg egyéb okokra hivatkozva. Léteznek persze adok-veszek csoportok, és garázsvásárok, de amikor hirtelen minden kell, akkor talán egyszerűbb lenne így. Amire nincsen szükség, az repül a kukába, ahogy itt egy kanapé (szerencsére, a kukák is eléggé méretesek): 

Halloween

Nem tudom pontosan, mikor kezdődik a Halloween-ra készülés, de augusztusban már tele voltak az üzletek az ehhez kapcsolódó – egyre félelmetesebb – tárgyakkal. A beszélő koponya és a magától nyíló koporsó már nem elég, hatalmas boszorkányok, világító varázslók, sőt, egész temető díszítheti a kertedet, ha szeretnéd. Gondoltak a beltéri dekorációra is, gyertyatartó, cuki kutyacsontváz, kisebb gusztustalanságok is kaphatóak, csak a pénztárcád szab határt. Ilyenkor szeretnek beöltözni, Mimiék iskolájában lesz majd halloweeni buli, ahová jelmezben mehetnek a gyerekek. 

Ennél már csak az ijesztőbb, hogy karácsonyfadíszeket is láttam.