Amerikában a köztes étkezéseknek (snack [ejtsd: sznek]) nagy jelentősége van. Tulajdonképpen az egész napot el lehet tölteni különböző snack-ek rágcsálásával, és egy magára valamit is adó szülő semmiképpen nem hagyja el az otthonát anélkül, hogy ne lenne a táskájában valamilyen snack, mert ki tudja, hol tör rá gyermekére az éhség, amit azonnal csillapítani kell. Az alábbi kép teljesen elrugaszkodott a valóságtól, mert a mogyoróallergia olyan mértéket öltött, hogy lassan magát a szót sem lehet kiejteni.

Mivel magam is többféle ételféleséget kerülök, ezért kifejezetten hálás vagyok amiatt, hogy a csomagolásokon minden részletesen fel van tüntetve, az összetevőkön túl az is, hogy hány alkalomra kellene beosztanod az adott rágcsát. Ez a „serving size”, ennek a kalória, stb. értékét találod egy táblázatban, felette pedig azt, hogy hány ilyen adag van a zacskóban. Innen már csak egy egyszerű szorzás kiszámolni, hogy pontosan mennyi szénhidrátot és egyéb dolgot tömtél magadba, ha mégis lecsúszott az egész zacskó (chilis szárított mangó, például, ami az én kedvencem). Ha ezt szeretnéd elkerülni, vagy legalább megnehezíteni a dolgodat, akkor érdemes olyan előre kiadagolt snack-et venni, amiben összesen 100 kalória van – ezek persze sokkal drágábbak.

Snack lehet bármi, egy (kisebb) szendvics, vagy egy saláta, gyümölcs, kekszek, chips, energia szelet - természetesen a boltok felkészülve várják, hogy minden igényt kielégítsenek. A spektrum rendkívül széles: a legegészségesebb (szerintem) a nulla kalóriás zöldségek rágcsálása, például a kale (fodros kel), ami superfoodként kultuszzöldséggé vált és gyakorlatilag mindenben van, ami egészségesnek akar látszani. De lehet kapni hámozott-mosott-feldarabolt zöldséget, gyümölcsöt - kis- és nagyobb kiszerelésben - a zöldségekhez rendszerint valamilyen mártogatós is társul. Árulnak kis dobozkában hummuszt vagy avokádó krémet, amihez vehetsz külön perecet, pita darabkákat vagy tortilla chipset mártogatni, de ha ezzel sem szeretnél vacakolni, akkor megveheted ugyanezt kombinálva.  

Ezen a héten Miminek véget ér az iskola, pedig mostanra mester szintre fejlesztettem a snack és szendvicskészítő képességem. Ezt csak azért tartom fontosnak kiemelni, mert elég messziről indultam, kiderült, hogy Annamarinak például van a telefonján egy külön album, ahová azokról a szendvicsekről készült képeket töltötte fel, amiket én csomagoltam neki az iskolába. Ha szeretne egy jót nevetni, akkor ezeket a képeket nézegeti. Van persze előnye is annak, ha valakinek ennyire béna szendvicseket csomagol az anyja, mert abból ugye senki sem kér, viszont mindenki sajnál annyira, hogy az övéből ad egy kicsit. De visszatérve Mimire, ő nem volt hajlandó (egyszer sem) megkóstolni az iskolai menzát, így aztán az ő ebédje is különböző snack-ekből áll. Vettem egy három osztatú (bento) dobozt és minden nap igyekeztem valamilyen finomságot csomagolni, plusz külön valamilyen snack-et – ebben azért segítségemre volt a fent említett széles választék, ami ötletadónak sem volt rossz.

Hétfőn ünnepnap volt – Memorial Day az elesett amerikai katonák emlékére - így ellátogattunk egy közeli tóhoz (Bartlett tó), a Tonto National Forest területére. Már több tó partján is megfordultunk, ez volt eddig talán a legszebb. Ezek mesterséges tavak, közös jellemzőjük, hogy van egy marina a nagyobb hajóknak, illetve ettől távolabb, elszórva, kijelölt fürdőhelyek. Ezeken a strandokon nincsen semmi sem kiépítve. Azon nem vagyok meglepődve, hogy nincs árnyék, mert általában fa sincsen sehol, de a legtöbb helyen még pottyantós budi sincs – bár itt az pont volt. Állítólag azért, mert így igyekeznek a természeti értékeket megőrizni. Nem tudom, ebben mennyire segít az, hogy gyakorlatilag beleállnak a hatalmas kocsijaikkal a vízbe, onnan tolatnak le a jet ski-k és a kisebb motorcsónakok. Nem ritkák a parton a lakóautók sem. Kicsit „buli hangulat” volt, minden autóból más zene szólt és a legtöbb család elég komplett felszereléssel érkezett, ponyvát hoztak a fejük fölé, kis asztalkákat és székeket tettek a partra, majd hatalmas lábost kaptak elő, alágyújtottak gázpalackkal, hagymát, húst kockáztak és nekiálltak főzni. Mi pedig csorgattuk a nyálunkat a finom illatok mellett, és rágcsáltuk a snack-jeinket a törölközőinken ücsörögve. Aztán fürödtünk, élveztük a napsütést, a szelet és a kopár hegyek látványát a késő délutáni napsütésben.