Ma elvették a sörömet. Egészen pontosan nem engedték, hogy megvegyem. Persze nem teljesen csak az én söröm lett volna, de gondoltam, hogy hat óra autózás után jó lesz meginni, miközben a teleholdat nézzük. Gondosan kiválasztottam a kedvenc búzasörömet, még citromot is vettem hozzá, aztán végignéztem, hogyan sétál vissza vele az eladó. Ekkor én már a manager-el ordítoztam. De ennél azért vidámabban kezdődött. 

Az iskolában őszi szünet van, így délután elindultunk kirándulni, előtte még beugrottam a gyerekekkel a boltba valami inni- és rágcsálnivalóért. Az amerikaiaknak szerintem kicsit neurotikus a kapcsolatuk az alkohollal, például Indiana államban vasárnap egyáltalán nem lehet kapni, lezárják a boltokban az italrészleget, a csak italboltok pedig ki sem nyitnak. A többi napokon pedig csak akkor vehetsz bármilyen szeszesitalt, ha elmúltál 21 éves, és ezt igazolni is tudod. Én optimistán indultam neki, lévén szerda, jómagam 21 fölötti. Kószáltam a polcok között, nem találtam hideg sört. Odamentem a pulthoz, ahol két eladó beszélgetett, megkérdeztem tőlük, hogy hol találom a hűtött söröket. Mondták, hogy sehol. Erre kicsit elkerekedett a szemem, hiszen ha sört nem is, de pl. cidert találtam a hűtőben. Igen, de SÖRt nem tarthatnak hűtve, csak cidert. Ez kicsit furcsa, nem? -kérdeztem. Mert az logikus lenne, ha egyik sem lenne, vagy mindkettő, de hogy csak cider?! Erre azt mondta a nő: -Isten hozott Indiana-ban! A mi üzletünknek csak erre van jogosultsága. Ha ragaszkodok a hideg sörhöz, akkor be kell mennem a Liquor Store-ba. Sajnos oda nem mehetek be, mondtam, mert velem vannak a gyerekek, akik még nem töltötték be 21. életévüket, és a kocsiban sem hagyhatom őket. Akkor vegyek meleg sört, tanácsolták. Elmeséltem nekik, hová megyünk (Willoughby-ban vagyunk éppen, holnap megyünk  a Niagara vízeséshez), felkészültnek tűntek, rögtön praktikus tanácsot kapok: vegyem meg a meleg sört, aztán a hotelban kérjek jeget, tegyem bele, 10 perc múlva hideg lesz. Ne felejtsem el, hogy vizet is kell tenni a vödörbe, különben nem hűl elég gyorsan. 

A pénztárnál kérik az igazolványomat, odaadom a jogosítványomat (a magyart, mert nincs más). Ezzel fennakadtam a rostán, ami azért furcsa, mert eddig is vettem alkoholt és mindig elfogadták. De most valami szigorítás volt, sok diák próbál hamis kártyákkal vásárolni, ezért csak az Amerikában kibocsátott igazolványokat fogadják el (?!). Kezdtem kicsit ingerült lenni, mondtam, hogy már számtalanszor vásároltam itt, mindig ezzel a jogosítvánnyal, és nem volt semmi gond. Ő megérti, nagyon sajnálja, próbál segíteni, hív valakit, valaki jön, forgatja, nem jó. De rajta van a születési dátum! Igen, de nem angolul. (?!) Ezzel vezetek! Elhiszi, de ez akkor sem lesz jó. Beszélhetek a manager-el? Néhány perc múlva előkerül William, a senior directing manager of the entire Kroger. Elmesélem neki, hogy mi történt, és hogy ezt mennyire felháborítónak érzem. Válasza: elhiszi, de ez a Kroger szabályzata, nem fogadhat el más igazolványt, csak amit az Amerikai Egyesült Államokban bocsátottak ki. Tehát külföldiként nem vásárolhatok alkoholt? Elismétli ugyanazt: a Krogerben ez a szabály. Ember, ezzel vezetek! A rendőrség elfogadja. Hivatalos. Igen, de nem amerikai. Kivel beszélhetek? Vele. És rajta kívül? Hívjam a Kroger központi telefonszámát.. Még egyszer elismételte, tisztára mint egy robot, hogy ez a bolt megszokott eljárási rendje, eddig sem vásárolhattam volna ezzel az igazolvánnyal, aztán faképnél hagyott. Felszívtam a begyemet, elmentem Jánosért az egyetemre és kértem, hogy jöjjön vissza velem, mert ezt nem lehet szó nélkül hagyni. 

Hívattuk ismét William-et, aki nem volt hajlandó elárulni a vezeték nevét. Elmondtuk neki még egyszer, hogy ez hátrányos megkülönböztetés, ilyet nem lehet csinálni, nem lehet erősebb szabályzatuk, mint az államé, aki elfogadja a jogosítványunkat gond nélkül. Mivel J2 vízumom van, iszonyúan körülményes jogosítványhoz, vagy bármilyen más okmányhoz jutnom. Tehát külföldiként nem vehetek alkoholt az önök üzletében? De igen, ha van amerikai okmánya. De nem vagyok rá jogosult! Akkor fáradjon át a Liquor Store-ba. De oda nem mehetek be a gyerekekkel! Akkor mutasson fel egy érvényes amerikai igazolványt. NINCS! Ekkor azért már idegesebb volt, és az elfogadható okmányok közé végül felsorolta az útlevelet is. Ez a "párbeszéd" még folyt egy darabig, aztán ismét fogta magát és elment. Viccen kívül, egyszerűen ott hagyott minket. Biztos ez is benne van a szabályzatban.

MIndenkit szeretnék megnyugtatni, hogy természetesen vettünk máshol sört, fenti üzletnek pedig hosszú és feháborodott hangú levelet írunk majd.