Utoljára akkor éreztem ilyen szorongást az orvoshoz menéssel kapcsolatban, amikor Moszkvában voltam huzamosabb ideig. Igaz, hogy ott a fertőzéstől féltem: volt nálam steril fecskendő, kötszer és mindenféle gyógyszer esetleges kórházba kerülés esetére.

Ma olyan dologról írunk Jánossal, amiről nagyon kevés tárgyi ismeretünk van, annak ellenére, hogy sok itt élő embert, köztük orvost is megkérdeztünk, hogy hogyan működik az amerikai egészségügyi rendszer. Úgy tűnik, nem csak mi nem értjük, és valószínűleg ezért tűnik olyan kiszámíthatatlannak; ráadásul a Magyarországon megszokotthoz képest nagyon más logika szerint működik. Megpróbáljuk összefoglalni eddigi tapasztalatainkat.

Orvoshoz itt csak végszükség esetén mész, ez alapszabály. A gyógyszertárban segítőkész alkalmazottak igyekeznek neked segíteni, hogy apróbb-cseprőbb betegségeidre találj orvosságot, amit a polcról szabadon levehetsz. Így például az influenza elleni védőoltást is beadják ott neked. Vannak persze itt is receptköteles készítmények (antibiotikumok pl.) de ezek csak végső esetben jönnek szóba, miután nem sikerült magadat kikúrálni.

Ahhoz, hogy bekerülj az ellátási rendszerbe, biztosítást kell kötnöd. A lehetőségek tárháza persze itt is végtelen, olyan megoldást kell választani, ami viszonylag sokféle betegségre fedezetet nyújt a lehető legkevesebb önrésszel. Ugyanis itt minden ellátáshoz neked is hozzá kell járulnod valamilyen összeggel a biztosítód mellett, csak az a nem mindegy, hogy mennyivel. Ha valami olyan bajod van, amit nem fedez a biztosításod, azt saját zsebből kell kifizetned. Komoly baj esetén hamar rámehet egy ház ára. Érdemes tehát biztosítást kötni - a miénk az egyetemen keresztül fut, és János a fő biztosított (mivel csak neki van munkaviszonya ezáltal social security numebere) mi hárman vagyunk a "függők". Az egyetemen a külföldi oktatóknak természetesen kötelező biztosítást kötni, olyat, amelynek nem túl magas a maximális önrésze (törvényi előírás szerint 500 dollár), így a biztosítás drága, de jelentős részét az egyetem fizeti - a jelenlegi biztosítás 4 főre havi 865 dollár, ebből 456-ot fizet az egyetem, és 50 dollár lejön, mert nem dohányzunk. A fogászati biztosítás külön van, az úgy havi 30 dollár a családnak. Ezért cserében például az egészségügyi ellátás költségeinek 20%-át kell önrészként fizetnünk, ehhez még járul sürgősségi ellátás esetén egy egyszeri 75 dolláros vizitdíj, ami ha bentlakást követel meg, kétszeresére duzzad. S mindez csak akkor, ha az adott biztosítóval szerződésben lévő ellátóhoz megy az ember (inpatient). Időnként aztán jön egy levél, amiben tájékoztatnak arról, hogy sajnos az előző biztosítótársaság - aminél addig biztosítva voltál -   csődbe ment, túl drágává vált, vagy csak úgy megszűnt, ezért átkerültél egy másikhoz. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy az új biztosítónak ugyanazokkal az orvosokkal/ellátóhelyekkel van szerződése, ahová te addig jártál.

A kifizetendő összegekről annyit, hogy lányunk két tejfogát a számla szerint 342 dollárért húzták ki (141 foganként és 60 az érzéstelenítés), amiből nekünk 162-t kell majd kifizetnünk; de őszintén: a megküldött számlákat egyáltalán nem értjük, de bennszülöttek elmondták, hogy ezzel ők is így vannak, a végső sor az érdekes, amennyit fizetned kell.

Mindenhez külön kártya kell: egészségbiztosítási, gyógyszer-kiváltásra, fogorvoshoz, ilyenek, ráadásul mindenhol figyelni kell arra, hogy az adott biztosítóval / szolgáltatóval szerződésben lévő ellátóhoz fáradjon el az ember (beleértve a gyógyszertárat is).

A sok biztosító között persze elveszik a gyerek: gyermekeinket azért nem oltották be az iskolában influenza ellen, mert az akkori biztosítónk nem állt kapcsolatban az ellátóval, pedig a biztosítás alapján mindannyian jogosultak vagyunk ingyenes influenza oltásra. El kellett volna őket vinni egy gyerekorvoshoz, aki el tudja számolni - felnőtteknek a helyi ABC-ben is beadják ezt az oltást, ők valahogy elszámolják.

Szóval innét is látszik, hogy az egészségügyi ellátás nem olcsó mulatság; a népesség jelentős részének vagy nincsen, vagy sokkal kevesebbet fedező biztosítása van. Csak példaként: Dél-Georgiában megálltunk egy félreeső benzinkúton, ahol a helyi munkaügyi hivatal hirdetett állásokat. Az eper- és narancsszedés mellett a börtönőri állás volt a legkecsegtetőbb, évi 25 ezer dollárért. Ha az illető kifizetné a családi biztosítás teljes összegét (amit nyilván nem tesz, állami állásban jórészt ott is a munkáltató fizeti), akkor elmenne ebből úgy 10 ezer a családi biztosításra, a maradékból meg kifizethetné a magyarországi szintet jóval meghaladó jövedelemadót (ami ezen a szinten úgy 1/3), azaz maradna belőle 10 ezer elkölthető jövedelem (nyilván, mindenfajta adólevonás és egyebekkel együtt, no meg a munkáltatói egészségbiztosítási hozzájárulással a valódi elkölthető jövedelme ennél jóval több, körülbelül 16-18 ezer dollár évente, ami azért itt sem sok, bár a börtönőr itt sem egy túlfizetett állás, de azért havi 1400 dollárból úgy nehéz kijönni családilag, ha egy heti bevásárlás alaphangon 200 dollár).

Mielőtt még az embertelen, kapitalista, kizsákmányoló, szívtelen, etc (vagy bármelyik törlendő) amerikai egészségügyről alakulna ki kép, azért itt sem hagyják az embert ellátatlanul meghalni. Egyrészt 65 év fölött minden ellátás ingyenesen jár annak, aki biztosítva volt, ezt mindenfajta adóba épített kötelezően fizetendő dologból állják (FICA, meg minden egyéb, fizeti a biztosított és a munkáltató is). Másrészt akinek nincsen biztosítása, vagy nem tudja kifizetni az önrészt, rendelkezésére áll mindenfajta csökkentési lehetőség - persze, ezek úgy vannak megfogalmazva és akkor hozzáférhetők, hogy ha valaki ismeri a rendszert, és eligazodik a bonyolult útvesztőben, tehát pont nem a legelesettebbek esetében, de ez Magyarországon is éppen így van. És végül itt van a híres ObamaCare, amelyről inkább semmit, mert nem értünk hozzá, s amely az amerikai társadalomban a magyarhoz hasonló mélységű és intenzitású társadalmi és politikai ellentétek kiváltója; de azt látjuk, hogy a magánbiztosítások éppen ennek bevezetése miatt drágultak úgy kétszeresükre (az orvosok a magánbiztosított pácienseken igyekeznek behozni a kötelezően olcsón, néha az" önköltségi árat" el nem érő összegért ellátandó ObamaCare-es pácienseken elszenvedett veszteségeiket).

Valamit még fontos hozzátenni: mindezen ellentmondások, nehézségek és költségessége ellenére ez a rendszer nyújtja jelenleg a világon az egyik legmagasabb szintű ellátást nagyon nagy tömegek számára.

Orvoshoz eljutni tehát nem egyszerű. Még ha fejben már meg is érett az elhatározás, akkor jön a következő nehézség: nincsen időpontod. Mivel mi még sosem voltunk a háziorvosunknál, ezért csak jóval későbbre, egészen pontosan múlt hétre kaptunk időpontot, (ha időközben romlana az állapotod természetesen sürgősségi ellátásra bármikor mehetsz, de ugye ott 75 dollárról indul a számlád) Előzetesen kaptunk egy levelet, amiben egy részletes kérdőív volt, amit kitöltve magunkkal kellett vinni. Ebben - nem viccelek - nagyszülőkig minden a családban előforduló betegséget végigkérdeztek, továbbá hogy merre utaztunk a világban, mikor voltunk utoljára szemésznél, stb. Először a ápoló (férfi nővér) fogadott, aki végigkérdezett még egyszer mindent, bevitte az adatokat a számítógépbe, aztán súlyt/magasságot/vérnyomást/oxigénszintet mért, az orvos csak ezután jött be, aki nagyon kedves volt és alapos, ő még egyszer vérnyomást mért, végigmért mindent sztetoszkópjával és részletesen ő kezdett bele a kérdésekbe és problémákba.

Mivel az orvos itt nagyon drága (drága az órabére), ezért igen rövid ideig és igen ritkán látod, igyekeznek mindent olcsóbb munkaerővel (ápoló, például) a legrövidebb idő alatt hatékonyan megoldani. Viszont ha egyszer az orvos meglátott, és megállapítja, hogy baj van, akkor nagyon hatékony. János a panaszok jelzése után egy órával már előre leegyeztetett kivizsgálásra ment a specialistához, aki fél óra múlva közölte a diagnózist és a kúra részleteit és a következő vizit időpontját. A fogorvosnál is azt tapasztaltuk, hogy a fogorvos már csak akkor került elő, amikor a gyerekek foga le volt tisztítva, kész volt a röntgen és már csak a diagnózist kellett fölállítani és a beavatkozást elvégezni (egy másik alkalommal). A hatékonyság része az is, hogy csak azt és addig fektetik be kórházba, akit muszáj és a legrövidebb időre, és lórúgásnyi hatóanyaggal ajándékozzák meg az embert a gyorsabb fölépülés érdekében.

Persze, az körzeti orvoshoz (akinek persze nincsen körzete, nyilván messze van és Primary Care Providernek hívják) autóval kell menni, mint tőle x mérföldre lévő a specialistához is. Persze, ha kidőlsz, vagy gyorsan lábon megműtenek, nem árt magaddal furikáznod házastársadat is. A hatékonyság következő, előrelátható lépése a drive-thru all inclusive medical clinic lesz, robotsöfőrrel.