Múlt héten vasárnap délután hivatalosak voltunk egy koccintásra ahhoz a magyar családhoz, akik olyan sokat segítettek nekünk mindenben. Megkértek, hogy ne kocsival menjünk, hogy tudjunk inni. Mivel itt laknak az utca túlsó oldalán, kb.5 percre, nekem ez eszembe se jutott, de úgy látszik, ez itt nem egyértelmű.

Furcsa volt szépen berendezett lakásban járni, már megszoktam a miénket. Habár mi sem állunk rosszul, van étkező asztalunk és székeink, egy polcunk és porszívónk! Már csak egy ágy kellene a tökéletes boldogsághoz, mert a derekam iszonyúan fáj a matracon alvástól, így én már egy ideje a földön alszom. Ráadásul ezen a felfújhatós gumimatracon fordulni is csak úgy lehet (mivel valami furcsán tapadós felülete van), ha felrántod magad az egyik lábaddal, a levegőben a megfelelő oldaladra fordulsz és úgy huppansz vissza.

Örököltünk a tanszéki titkárnőtől négy lapos tányért, négy müzlis tálkát, néhány villát, kanalat és kést, reszelőt, továbbá egy tésztakeverő robotgépet, és egy kissé viharvert állólámpát. Az egyik jótékonysági boltban vettünk két éjjeli lámpát (összesen 12 dollárért), a konyhánkat pedig egészen jól felszereltük: van már nagy (éles) késünk, fakanalunk, mindenféle tepsink, vágódeszkánk, tölcsérünk (ez utóbbi nagyon menő, összehajthatós szilikon). Mivel a vásárláskor elértük a szükséges összeget, kaptunk egy üvegtálat is további három dollárért, amire ugyan semmi szükségünk, viszont csak három dollár volt, és teteje is van.

Íme néhány kép a lakásról:

ez pedig itt a mosókonyhám, ipari mosó- és szárítógéppel:

Mi tagadás, elég könnyű megszokni a teljesen gépesített háztartást. Iszonyúan élvezem, hogy nem kell teregetni, csak átpakolom a mosógépből a szárítógépbe a ruhákat, aztán gyorsan elpakolom, kb. két óra alatt készen van minden. Az amerikai dizájn nem vacakol csillogó-villogó panelekkel, semmi 60 féle program. Két gomb van mindenen, egy ki/be kapcsoló, és egy másik, amivel a háromféle program közül választasz. Elsőre féltem, hogy ez a mosógép miszlikbe aprít mindent, de végül is egész jól működik. Most, hogy vannak tányérjaink (nem papír) és edényeink, a mosogatógépet is beüzemeltem.

Ilyen szép kézzel festett (japán) porcelánokat kaptunk:

Hozzá evőeszközöket, igaz, az aranyozás kicsit lekopott, itt a (hang)villánk:

Muszáj megmutatnom az összecsukhatós szilikon tölcsért is, annyira bizarr:

A porszívómhoz pedig mindenképpen vennem kell egy rakott szoknyát a hátulján masnival: