Tegnap elmentünk egy autókereskedésbe itt Bloomingtonban, mert lassan lejár a jelenlegi autónk bérlése és ideje lenne vennünk valamit. A kilátásaink nem voltak túl jók, az interneten keresgéltünk ugyan, de nem találtunk semmit, szinte teljesen kifosztották az itteni piacot, csak a drága autók maradtak. Gondoltuk, nincsen veszíteni valónk, így megálltunk egy autószerviz előtt, aminek egyik fele autókereskedés.

János már járt itt, amikor próbálta kideríteni, melyik is az az autókölcsönző, amelyiknek az egyetemmel szerződése van, és sokáig tartott, amíg kiderült, hogy azt időközben egy másik cég felvásárolta. Itt tudták, mert ők már régóta itt vannak, mint később megtudtuk. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, aztán Dan-hez kísérnek minket. Dan a sztereotípia megtestesítője. Legalább 64 foga van, szép szabályos és vakítóan fehér mind, állkapcsa szélesre rágózott, haja hátrazselézve. Nagyon kedvesen végighallgat minket, aztán közli, hogy sajnos ő nem foglalkozik eladással, átad minket Will-nek. Will idősebb, minden hájjal megkent kereskedő. Megkérdezi, mit szeretnénk és főleg mennyiért. Amikor megmondjuk, hoz két kulcsot, hogy akkor megmutatja, mi közül választhatunk. Az első autó egy Buick, állítólag egy idős hölgyé volt, soha senki más nem használta, ő is alig, jó állapotban van, csak ezt ajánlaná. Néztük-néztük – komolyan mondom, én még életemben nem láttam ennyire ronda autót, és a java még csak ezután jött, amikor beültünk.

íme, egy nagyon hasonló, ahol meg tudjátok nézni:

http://www.edmunds.com/inventory/used/vin.html?vin=1G4HP54K12U234405&make=Buick&model=LeSabre&sub=LeSabre%20Sedan&year=2002&trim=Custom&zip=46227&radius=50&invtype=USED

A faberakásokat már kezdem megszokni, minden autóban van, de ez a műszerfal és a kormány fölötti váltó elképesztő volt. Amúgy is olyan érzésem volt, mintha visszarepültem volna 70 évet. Itt kicsit robosztusabb minden, nemcsak az autók, de ez azért már túlzás. Amikor fejünket csóválva mondtuk Will-nek, hogy ezt az autót nem szeretnénk, csak ennyit tett hozzá: megérti, ez szerinte is egy öreg hölgynek való autó inkább. Ezek után egy leszakadt KIA-hoz kormányzott minket, azt mondta, higgyük el, neki mindegy, hogy melyik autót adja el nekünk, ő így is, úgy is ugyanannyit fog keresni, és ezt a KIA-t jó szívvel ajánlja, ennél jobb ajánlatot úgysem kapunk. Ekkor azért kétségbe estünk. Inkább megkértük Will-t, hogy hívjon fel minket, ha esetleg mégis lenne egy jobb ajánlata. Látta rajtunk, hogy hajlíthatatlanok vagyunk, de búcsúzóul még mutatni akart valamit: a hátsó szobában berendeztek egy kis múzeumot. Ez a kölcsönző és szerviz lassan 100 éve ugyanannak a családnak a kezében van, apáról fiúra száll a cégvezetés, büszkék rá, sok a kép, a régi tárgy, autó makettek, régi adás-vételi szerződések. Tényleg érdekes!

Levezetésképpen elmentünk egy kicsit vásárolgatni, ami errefelé életforma, mindenkinek van saját stratégiája, nem csak úgy "bemegy a boltba és megveszi, ami kell".