Ma idegen tollakkal ékeskedem: János írt egy összefoglalót arról, hogy milyen kiadásokkal járt az, hogy ide költöztünk. Nagyon érdekes lehet azok számára is, akik gondolkodnak hasonló ösztöndíj megpályázásán. Azt még szeretném hozzátenni, hogy vannak olyan ösztöndíjak is, ahol előre utalnak nagyobb összeget, ami sokat segít a kezdeti nehézségek leküzdésében (pl. üres lakás berendezése, különféle letétek kifizetése, autó vásárlás, stb.), Jánosét havonta utalják.

Talán többekben is felmerült, milyen feltételekkel jár egy ilyen amerikai túra anyagi oldalról. Most nem a könnyen megismerhető költségekről (repülőjegy, ilyesmi) szeretnék írni, hanem olyan olyanokról, amelyek minket is előzetes tájékoztatás hiányában meglepetésszerűen értek minket és eléggé nehézzé tudták tenni az első pár hónapot. Nyilván akik ezen túlestek, egy idő múlva már kevésbé érdekesek ezek a dolgok, de talán más ösztöndíjjal egy-két évre kijövők számára hasznos lehet egy ilyen „kalauz”. Természetesen, csak a minket helyben érintő dolgokról tudok beszámolni, tehát más államban, más városban számos dolgot tekintve másképp alakulnak az események és az árak.

Még mielőtt a részletekbe merülnék, hozzá kell tennem, hogy két, iskoláskorú gyerekes családot érintő költségekről lesz szó, ahol autó elengedhetetlen, és nyilván az iskola is.

Kezdjük az elején.

Mivel az ember nem turistáskodni jön, a vízum-mentességi program (visa waiver) nem vonatkozik rá. Esetünkben, mivel oktatni jöttem ki, így a vízum igénylése előtt szükség volt az úgynevezett SEVIS (Diák- és Cserelátogató Információs Rendszer – Student and Exchange Visitor Information System) adminisztrációs díjra, ami $180, szerencsére csak egy, a kérdéses főre. Maga a J vízumok már fejenként értendők, és a díjuk $160 darabonként, függetlenül az életkortól. A repülőjegyen kívül az indulás biztosításáig nagyjából ekkora összegre van szükség.
Természetesen fontos, hogy az ember valahová tudjon megérkezni. A lakásbérlés (elfogadható lakás úgy $900-tól indul havonta, ebben benne van a víz és karbantartás, persze bérbeadó cégtől, illetve egyéntől erősen függő minőségben), amihez az első fizetés előtt egy úgy $300 dollárnyi kaució társul. Tapasztalatunk szerint az ezzel való ügyintézés nagyon is gördülékeny, a szerződést elektronikus aláírással tesszük érvényessé (szerintem egy átlagos magyar kiröhögné ezt az eljárást a NAV-val és a bírósággal együtt, itt az elektronikus aláírás ugyanolyan értékű, mint a személyes, kézzel megtett), esetünkben még bőven Budapestről. Gyakorlatilag a megérkezés előtti első részlet, illetve kaució átutalásán kívül más dolgunk ezzel nem volt.

Következnek a szolgáltatások, amelyekkel immár nagyobb gondok akadnak. Ezek legfontosabb része három folyamból táplálkozik. Egyrészt a frissen megérkezőnek nincsen Social Security Number (SSN) nevű azonosítója, ami minden más igazolvány híján azonosítja és munkavállalásra jogosítja az embereket (pontosabban: munkavállalás esetén ellenőrizhető, hogy jogosult-e munkát vállalni – így ez a szám automatikusan csak annak jár, akinek munkavállalásra jogosító vízuma van, tehát esetünkben nekem a J-1-es vízummal jár, a J-2-essel érkezőknek, azaz például Juditnak nem, csak ha kér $340 dollár ellenében és két-három hónapos átfutással munkavállalási engedélyt, amit az esetek nagy részében meg is adnak, a megérkezés után pár hónappal kérvényezve). Az SSN igényléséhez viszont szükség van az I-94-es dokumentumra, amely a legutolsó beérkezést igazolja, és a beérkezés után leghamarabb úgy tíz nappal kérhető, maga az SSN úgy egy-két héten belül érkezik meg. Ennek az időnek később az adózás szempontjából lesz jelentősége, de számos szolgáltatás sem indítható SSN hiányában (vagy csak nagy nehézségekkel). Amúgy vicces játék Amerikát sokat látogatottaknak, hogy az I-94-et igénylő, természetesen internetes oldalon megnézhetik pontosan, ha elfelejtették (a vízum igényléséhez ehhez szükség van), mikor is jártak pontosan erre (a link: https://i94.cbp.dhs.gov/I94/request.html).
Másrészt az embernek nincsen lakcím-igazolása. Lakcím-igazolásként általában két zárt borítékban érkezett, belülre (azaz az átlátszó ablakocskán keresztül elolvasható) banki kivonat, vagy valamilyen más hivatalosabb levél szolgál, nyilván, aki frissen érkezett, ilyennel nem rendelkezik. Ennek áthidalására a lakásbérleti szerződés alapján kiállított közjegyzői dokumentum szolgálhat bizonyos esetekben – amikor ezt megtudtuk, erősen elsápadtunk lakáshitelt fölvett magyar honpolgárként: a közjegyző per definitionem az, aki vicceskedve felolvas pár oldal szöveget, jópofizik, majd kiállít egy durva számlát. Mint kiderült, az USA-ban majd’ minden kissé tapasztaltabb banki alkalmazott egyben közjegyző is, és e minőségükben ingyen dolgoznak (ezt hallaná a magyar közjegyzői kamara!), szóval ez pipa. Ennek ellenére máig számos helyre vinni kell(ene) néhány egy hónapnál nem régebbi banki kivonatot, vagy számlát (az elektronikus kinyomtatva is megteszi), ha az ember folyószámla-kártyával kíván bizonyos szolgáltatásokat igénybe venni.
Ugyanis a folyam harmadik része a credit history. Credit history-ra úgy tesz szert az ember, hogy van neki hitelkártyája. Azt meg úgy adnak, ha jó a credit history-ja, amit meg az SSN alapján állít föl egy erre szakosodott cég. Summa summarum: aki frissen érkezett, nincsen SSN-je, azaz credit history-ja, amelynek hiányában nem lesz hitelkártyája sem, amelynek hiányában nincsen credit history-ja sem (vagyis csak lassabban alakul az SSN megérkezte után). Nekünk emiatt nyilván nincsen hitelkártyánk – és csupán csak a credit history miatt kívántunk igényelni, de azt csuklóból visszadobták, de állítólag az érkezést követő harmadik hónapban már megadják könnyebben, és ha már egyszer egy bank megadta, csőstűl rohannak más pénzügyi szolgáltatók is ezzel. Meglátjuk, talán. Ráadásul hitelkártyával foglalva/fizetve amúgy már nem kellene a számlákat cipelni…
Szóval ez egy sokszorosan összetett csapdahelyzet, amelyből az amerikai szolgáltatók mindenfajta extra díjakkal igyekeznek magukat kivágni, minket meg megvágni.

Kezdetnek ilyen volt esetünkben az internet szolgáltatás igénylése. Ha az Államokban több mint tíz éve élő húgomék kalandos módon és hosszas szervezés árán nem vállaltak volna kezességet az AT&T-nél, akkor a modem és az installációs költségek (darabonként $100) mellé még egy, emlékeim szerint úgy $200-nyi non-refundable deposit, magyarul vissza nem térítendő letét járult volna. Ezt megúsztuk, de rokon hiányában nem ment volna (vagy csak hosszú hetekkel később). Érdemes megjegyezni, hogy erősködésre elhagyható az installációs díj, ami valójában nagyjából a doboz egyik, jól felismerhető madzagjának a konnektorba, a másik, szintén jól felismerhető és megkülönböztethető madzagjának a hálózati csatlakozóba való bedugását jelenti, maximum 5 percnyi laza munka árán (órabérnek nem rossz, ugye); szóval nyolc általánossal gond nélkül teljesíthető. Viszont fontos, hogy ezt az opciót maguktól nem ajánlják föl, kérni kell.
Mint számos mást sem, ha előre nem tudja az ember és nem erősködik. Legjobb példa erre az autóbérlés. Autót meg bérelni kell, amíg az ember nem vesz autót. Az autóbérlés ára, mint oly sok minden, a kereslet-kínálat függvénye, s nyilván, mikor sokan jönnek autó nélkül (augusztus), jóval drágább, mint amikor már mindenki beszerezte az autóját (mondjuk október). Példa: közepes autó (Chevy Impala) úgy napi $50 volt augusztusban egy napra, november elején béreltünk 2014-es Dodge Caravan batárt, $19-ért, ugyanannál a cégnél. De a bérleti díj kismiska a biztosítás mellé. Biztosítás meg kell, kivéve, ha az embernek van – de mért is lenne, ha nincsen autója, hiszen azért bérel. Erre adnak biztosítást, ami úgy napi $60 (persze, igyekeznek följebb tornászni, mindenfajta egyéb opciókkal, bátran kell nemet mondani). Ez így együtt azonnali szívszélhűdés, míg mindezt bánatomban a tanszéki titkárnők egyikének el nem mondva fölvilágosítást kaptam, hogy az egyetemnek az illető céggel flottakedvezménye van, és állja az egyetem a biztosítást minden egyetemi alkalmazottnak (meg más kedvezmények is vannak). Így nagyjából két órával később ugyanannál a figuránál állva mondtam, hogy egyetemi alkalmazottként legyen szíves nekem biztosítás fizetése nélkül adni az autót, mire teljes természetességgel, és mindenfajta egyetemi igazoló dokumentum kérése nélkül intézte is szemrebbenés nélkül – pedig már az első alkalommal is mondtam neki, hogy az egyetemen dolgozok, de nem reagált és ajánlotta volna föl a kedvezményt. Ettől függetlenül, mivel az ember nem hitelkártyával fizet, kauciót kell letenni, úgy $160 nagyságban. amit a sikeres vissza-hozatal után pár nappal írnak jóvá. Nem konkrétan ide tartozik, de érdemes leírni, hogy a Dodge Caravan esetében kicsit vitatkoznunk kellett, mert nem hoztuk magunkkal a kívánt két banki levelet, így a vita hevében el is felejtettem szólni, hogy biztosítás megléte esetén nem kell már külön biztosítást fizetni a bérautóra, így lett a $19-ből biztosítással és adóval (7%), miegymással együtt $60; pedig egyik címigazolásként lobogtattunk autóbiztosítási papírt. Ha nem szólsz, ők nem szólnak, és jól átvernek…

Az autó kapcsán nyilván a vételár a legfontosabb, erről nem kívánok írni, mindenkinek kívánsága szerint – talán csak annyit, hogy autók adásvételében utazó helyi ismerős szerint a kereskedő úgy $1500-at kíván nyerni az üzleten, így érdemes pofátlanul indítani az alkudozást (tényleg, tapasztalat), illetve mindenfajta meglepetést elkerülendő out-of-door price, azaz végső elhozatali árban alkudozni (a kiírt árra rárakódik minden, meg még a 7%-os indianai ÁFA-szerűség). Az autó átírási díja, meg a rendszám úgy $80 ezen felül emlékeim szerint, és ha valakinek úri jókedve úgy tartja, csináltathat magának amerikai jogosítványt is (SSN kell, vagy annak hiányát igazoló hivatalos irat), potom $17 és örök élmény, mind a teszt, mind a vezetési vizsga – úgy aránylik a vonatkozó magyar dolgokhoz, mint egy átlagos szabvál vizsga a kvantummechanika vizsgához, vagy egy jobb PhD szigorlathoz. Amúgy egy évig egyébként elegendő a magyar jogsi is a vezetéshez (az alkohol vásárláshoz szükséges életkor igazoláshoz néhány, kifejezetten csökött helyen azonban nem), a törvény szerint nemzetközi jogosítvány nélkül is, bár jobb a békesség alapon megéri kiváltani ez utóbbi sajtpapírt is, mivel számos helyen kérik a jogsi mellé, vagy még azt lehet tenni, hogy kinyomtatja az ember a vonatkozó amerikai jogszabályt, és azt dugja a kukacoskodók orra alá – tapasztalataink alapján a rendőrnek nem kell nemzetközi jogsi, a népszerű furgonbérlőnél (AKA U-HAUL) meg gondosan végigbogarászták, nem mintha értették volna, mi is volt benne. A jogsin amúgy rajta van a lakcím is, egy igazolásnak általában megteszi.
Az autóhoz persze szükség van biztosításra is. Itt is drágító tényező a mindenfajta history-k hiánya, főképp az autók időrendi összetörése érdekli őket – szóval nem nagyon lehet éveket balesetmentesen vezetni az USA-ban, hogy ha az ember éppen akkor érkezik. Tehát itt is kell nem is kevés felárat kifizetni, viszont elég jelentős kedvezménye van annak, ha az egészet kifizeti (ami hat hónap, utána lehet máshová menni biztosításért). Így ez esetünkben $450 dollárra jött ki.
Előbb-utóbb az embernek telefonra is szüksége van, vagyis hát valamilyen előfizetésre. Itt a vonatkozó tapasztalatok némiképp eltérőek, de egyben megegyeznek: hiába van az egyetemnek a nagyobb szolgáltatókkal szerződése kedvezményekről, a frissen ide érkezetteknek ezt valahogy nem kívánják megadni, mivel nem bíznak bennük. Ergo itt is vagy többet kérnek a hivatalosnál (az esetünkben), vagy nem hajlandóak előfizetési szerződést kötni, csak havi feltöltéseset (ami pedig drágább, mint az előfizetés). A vicces az egészben az, hogy ugyanaz a szolgáltató esetünkben az első mellett döntött, más hasonló család esetében a második mellett. A fene sem érti. No, de legalább itt nem kellett kaució (eleinte erről is voltak hírek, ha nem az egyetem lenne a munkáltató, fenyegetett az eladó, akkor kérnének – SIM kártyára, nem készülékre…).

A következő kör a közüzemi szolgáltatóké, jelen esetben az áramszolgáltató (ez az egy van, azzal is fűtünk). Itt az átírást követően (amihez SSN kell…), mivel nincsen credit historyja az embernek, egyből kérnek egy szívességi $360-at, amelyet, ha az ember jól fizet, egy év után fokozatosan visszaadják, vagy ha előtte elmegy, korábban egyben. Viszont legalább cserében előzékenyen átküldik egy credit history-t gyártó cégnek az ember összes adatát, legalább bérmentve, ezzel is alakul ez a dolog.
Még számításaim szerint egy tétel maradt ki a számadásból. Az állami iskola elméletileg ingyenes, de azért ezen a környéken erősen és felmentést nem tűrően elvárják, hogy gyermekenként $170 dollárral támogassuk a tankönyvkiadást.
Mindezen túl van az egészségbiztosítás díja. Itt is mindenfajta lehetőség van, de a J vízumosokkal kapcsolatban elég erőteljes elvárások vannak – az általunk még mindig csak félig értett rendszer úgy működik, hogy minden beavatkozásnál szükséges önrészt (co-payment) fizetni (például sürgősségi ellátás esetén $75, műtétnél ennél több), de az önrész összességében nem haladhatja meg az $500-t (amúgy logikusan és előrelátó módon), így viszont relatív drága biztosításokat kell kötni, nálunk ez havonta úgy $320, de úgy, hogy az egyetem kifizeti még mellette a fennmaradó úgy $600-t (igaz, ebben az összegben a fogászati biztosítás is benne van).
És végül a legutolsó érvágás, ha még nem volt elég az első hónapra eső költségekből. Az USA és Magyarország között a kettős adóztatást kizáró, meg hasonló egyezmények (tax treaty) egy kitétele alapján az oktatásra érkezőknek nem kell sem szövetségi, sem állami adót fizetni két éven keresztül. Ez nagyon szépen is hangzik, de az a baj, hogy ezt ugye igényelni kell, amihez viszont szükség van az SSN-re; s itt jön be a képbe az írás elején említett időtényező: frissen, SSN nélkül érkezőnek esélye sincsen, hogy az első bérszámfejtés előtt megkérje a felmentést, azaz az első fizetéséből automatikusan levonják az adókat, ami úgy 25% körül van. Ezt majd az adóbevallásnál kora tavasszal vissza lehet igényelni, de hát ez az első hónapokban kevés vigaszt nyújt.
És ugye azt még nem tettem hozzá, hogy amikor lakást bérel az ember, tényleg csak a lakást bérli, azaz az tökéletesen üres, bár a konyhagépezet benne van. Nagyon jó ösztöndíjjal érkezők (azaz, nem mi) választhatják azt, hogy úgy havi $500-ért bebútorozzák nekik a lakást, de szerencsére ebben az egyetemi városban külön iparág épült az olcsó bútorokra, ami így aránylag olcsón kihozható, bár a hangsúly az aránylagon van.

Summa summarum, ezek alaphangon összesen úgy $3000-4000 dollárt jelentenek – ebbe nem számoltam bele a lakásbérlést, a repülőjegyet, az egészségbiztosítást, az adóztatást, az autóvásárlást, a legszükségesebb bútorok és eszközök megvásárlását, ami egy négyfős családnál az első hónapra vetítve úgy újabb nagyjából $8-9000-t jelentenek a tapasztalataink szerint (amiből most hasraütés-szerűen nagyjából harmadát teszi ki maga az autó), de a határ persze itt is a csillagos ég.